Újabb rossz, szerencsétlen, fárasztó és stresszes nap. Tudod, te is tudod, amikor azt érzed hogy eltorzultál, hogy már nem az vagy aki régen voltál.

De hirtelen egyszer csak megjelenik a látóhatáron egy apró világosság, ami talán reményt hozhat a te napodba is. Nekem ez a legjobb dolog, ami valaha is történhet velem. Egy boldog, szinte már tökéletes nap, amikor biztos lehetek benne: minden csakis jól alakulhat.

Nevetgélve indultunk haza, amikor az agyában egy terv kezdett körvonalazódni. Nekem is elmondta.

-Szerinted sikerülni fog? - kérdeztem félve.

Ő azonban megnyugtatott. Azthiszem ez az ami miatt jól érzem magam a jelenlétében: megnyugtat engem, mintha olyasvalaki lenne aki mindentől megtud védeni és mindent eltud nekem intézni. 

Mikor beléptünk a mi házunknál talán kisebb, de otthonos kis lakásba, rögtön éreztem azt amit ilyenkor az ember érezni szokott: valami megnyugtató boldogságot, gyönyörűséget, és legszívesebben egésznap a kanapén heverészne, azon morfondírozva hogy neki miért nem sikerült ilyen házba költöznie.

Hosszú lenne megfogalmazni azt a sok szép élményt amit ennek a napnak a segítségével élhettem át. A lényeg az, hogy jó volt - rég nem volt ilyen jó napom, és ez nagyon boldoggá tesz. Aztán majd meglátjuk, mi lesz holnap.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.