Kiemelten figyelmébe ajánlanám olvasóimnak, hogy EZ AZ IROMÁNY NEM AZ ÉN MŰVEM! Nem én alkottam, tehát nem zsebelek be érte semmilyen dicséretet. Nem tudom ki írhatta, régen olvastam és leírtam egy füzetbe. Most megtaláltam, és mivel nagyon tetszik, úgy gondoltam, megosztom veletek is. Ha valaki esetleg tudja, kinek a műve ez, az jelezze.

Tavasz.

Menthetetlenül...

Elgondolkodva mész, belefúlva a víziókba, ötletekbe, és akkor a Hang. Az az összetéveszthetetlen,tudod? Amire bárhol felkapod a fejed.

Deszkacsattogás, a déli fényorgiában.

Két srác, de ezt már csak akkor látod, amikor áhitattal fordulsz hátra...Igen. Két kapucnis, hátitáskával...és gördeszkával.

Egy járgány kettejüknek...Játékosan cserélgetik. Ki-ki saját trükkjeivel halad előre, és úgy fogy a táv, hogy észre sem veszik.

Önfeledt kergetőzés: csak ők vannak, meg a deszka. És az út.

Amit le kell gyűrni, pedig a gép alá simul. Mégis ellenfél. Kemény, határozott. Megvezet, ha hagyod. Uralni kell...Beledőlni a lendületbe, két keréken húzatni, ki tudja hosszabb ideig.

Úgy versengenek egymással, hogy nincsenek tudatában. Megosszák a boardot, úgy közös...Mégis egymás ellen vannak vele. 

Amikor gáz van, mert megindul, repül ki az egyik alól...A másik nevetve kapja el. A fiút, nem a járgányt. Mert azért barátok. Naná.

Hisz egy deszkán osztoznak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.