A pasi és az arrogáns fia "befáradtak" anya után az ebédlőbe. Leültünk, és a szokásos rendszer következett: Anya folyamatosan beszélt, én pedig ültem és bámultam a szemközt levő falat. Máskor lehet hogy még el is mosolyodtam volna, de ez más helyzet volt. Itt az életem nagy része forgott kockán.

Néztem egy ideig Anyát, hogy milyen csinosan felöltözött és hogy mennyire nyal a palinak, aztán továbbsiklott a tekintetem a fiára, akit állítólag Johnnak hívtak. Ő is engem bámult, és amikor találkozott a tekintetünk, rámkacsintott. Vártam volna egy gyomorrándulást vagy valami hasonlót, de nem történt semmi. Ugyanolyan ellenszenvet éreztem iránta, mint azelőtt. Hátravetettem a hajam (erre Anya tanított) és úgy tettem mintha nem érdekelne.

- Hát persze - hallottam hirtelen ősöm hangját. - Gabrielle nagyon jó tanuló. Sok barátja van, rettenetesen népszerű, meg amolyan tanárok kedvence is. Igaz, kislányom? - fordult hozzám mosolyogva.

- Persze, anyuci - feleltem gúnyosan - Biztosan Magyarországon is így lesz, nem igaz? A kis angol ribanc aki közéjük tolta a seggét!

- Na de Gabrielle! - szörnyülködött, és én is rájöttem, mennyire bunkó voltam. De nem volt visszaút, a szavak és sérelmek csak úgy dőltek belőlem.

- Persze, intsd csak le! Végül is minden helyzetben csak ezt tudod csinálni, már megszoktam. Ha nem azt csinálom amit te elvársz, akkor jön a kiabálás. Szóval kezdheted is, ne kímélj.

- Gabrielle, kislányom! - sziszegte közbe.

- Ne sziszegj! - fogalmam sincs, mikor állhattam fel a székről, de egyszer csak ott álltam anya előtt és ordibáltam. - Tudod milyen érzés, mikor tizenhat év után elakarnak szakítani a helytől ahol felnőttél? Nem tudod! Jézusom, mit beszélek?! - horkantam fel. - Te nem is tudsz érezni. Nem is érted mi az! 

- Gabrielle, fejezd be! - sikoltotta. 

- Akkor mi megyünk is - szólt közbe egy riadt hang.

Mindketten az utazóirodás pasi (Brad)felé néztünk, aki ijedten állt az ajtóban, fia társaságában.

- Ne, kérem! - próbálta Anyám menteni a helyzetet. - Elnézést, a lányom kicsit fáradt, összeveszett az apjával is és...

A pasi tekintetét látva mindketten rájöttünk, hogy nem kellett volna ezt mondani. Brad és John kiléptek az ajtón, fülsiketítő csendet hagyva maguk mögött.

Körülbelül egy percig állhattunk egymással szemben, amikor Anya megszólalt.

- Miért kellett ezt? - kérdezte könnyes szemmel. - Mi lesz a jó híremmel?

Ha lett volna erőm, még erősebben kezdtem volna el ordibálni, de így csak leroskadtam az egyik székre, és vállat vontam. Anya már pólyás koromban sem tőrödött velem. Persze ezt nem mondta senki, de biztos vagyok benne. Mindig csak a pénz, a gazdagság, a hírnév érdekelte. Apát is azért hagyta el, mert nem volt elég pénze hogy eltartsa mindkettőjüket. Ezek után azt is el tudtam volna képzelni, hogy Anya már engem sem akart, csak éppen jöttem, aztán nem volt szíve elvetetni. Vagy már túl késő volt.

- Miért kell mindig mindenkiben hibát találnod? - folytatta suttogva. - Semmi nem elég jó neked. Azthiszed te tökéletes vagy, kislányom? Egyáltalán nem vagy az. 

- Anya.. - kezdtem, de közbevágott.

- Mindketten tudjuk hogy nem vagy népszerű. Egyszerűen csak ragadsz az emberekre. De ha már megvan ez a tulajdonságod, akkor használd is ki, ne csak az állítólagos barátaidra kapaszkodj, hanem befolyásos emberekre is! Így többet elérhetsz mint én! Pedig én...

- Tudom, Anya, de...- kezdtem megint.

- Én Apád nélkül éltem le közel tíz évet! Felépítettem ezt a házat egyedül, és közben munkám is volt! Rád is kellett vigyáznom. Bár ha jobban belegondolok, sokkal kevesebb gondom volt veled akkor, mint most. Akkor aranyos voltál...most szánalmas vagy!

Az utolsó mondattal adta meg a kegyelemdöfést. És amin a legjobban meglepődtem, valamint amit én sem képzeltem volna - később tényleg bebizonyosodott, mennyire szánalmas is vagyok igazából!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.